Weboldalunk cookie-kat használ szolgáltatásaink biztosításához. További információ

Egy kis zokni történelem

Egy kis zokni történelem

A zokni egy olyan ruhadarab, mely a lábfej, valamint a lábszár öltöztetésére, védelmére szolgál. A divat, a védelmi és egészségügyi szerep nagyban befolyásolja az adott zokni kivitelezését. Lehet akár egészen hosszúszárú, de akár titokzokni is, amely nem látszik ki egyik topánkából sem. Számtalan anyagból, valamint több módon is elkészíthetik. A zoknik és a harisnyák az egyik legnagyobb mennyiségben előállított árucikkek közé tartoznak.

Lábunk védelme különféle eszközökkel, már az ősidőkben is jelen volt. A II., valamint az V-VI. századból származnak az első zoknik, amiknek különleges sajátossága az volt, hogy a lábujjaknál ketté volt vágva, hogy lehetővé tegyék a saruszíj beillesztését. A sumerek már bőrtalppal rendelkező textil lábbeliket használtak, mellyel a lábfejüket és a lábszárukat egyaránt védték. A rómaiak, valamint a görögök inkább gyapjúból vagy pamutból készült szalagot tekertek a lábszárukra, amit egy bőrszalaggal erősítettek lábukhoz. Egész lábfejet és lábszárat eltakaró cipőt csak a későbbi években készítettek először. Ám akkoriban ilyen darabokat csak az előkelő egyházi személyek viselhettek. A középkorban legtöbb esetben már inkább lenvászonból, valamint selyemdamasztból készítették el ezeket a kiegészítőket a szabás és varrás ismeretének segítségével. A 12-13. században Európa középső részén már harisnyaként öltötték magukra a férfiak. Majd később, az 1500-as években ebből a ruhadarabból alakult ki a harisnya, mely a mai harisnyanadrágok elődjének tekinthető.

A XIV.-XV. században hordott harisnyák még selyemből készültek. Abban az időszakban kezdték el hordani a nők is, ám akkoriban még azok közé a ruhadarabok közé tartozott, amit a férfiak elől rejtegetni, takargatni kellett.

A legelső olyan harisnyát, ami szinte teljes mértékben megegyezik mai megfelelőjével, a XVI. században készítették kézi kötéssel. Akkoriban majdhogynem minden területen más és más módszereket, eszközöket alkalmaztak a harisnyák kikészítéshez. Svájc egyes területein például krétával dörzsölték be, hogy fehérebb legyen, ezzel szemben az osztrák városokban dörzsöléssel tették ezüstösebbé, csillogóbbá a harisnyákat. A XVI.-XVIII. században az előkelők fehér, a hétköznapi emberek pedig gyapjúból készült harisnyát hordtak.

A későbbi években a gyapjúharisnyát felváltották a pamutharisnyák, ami annak volt köszönhető, hogy egyre több pamutot tudtak behozni az országba. Ekkoriban kezdtek elterjedni a különböző gépek is, amik szintén nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egyre több és jobb minőségű harisnyákat tudtak készíteni szerte a világban.

Ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy bármikor is harisnya vagy zokni nélkül éljük mindennapjainkat, hisz nem csak a divatos megjelenés végett hordjuk ezeket a darabokat, hanem azért is, hogy melegen tartsák lábunkat, lábfejünket és elkerüljük a fel- vagy épp megfázást.