Az első lábravalók
Az emberiség ősidők óta figyelmet fordít a ruházkodásra, hiszen testét védeni kellett a környezet megpróbáltatásaitól. Nem csoda hát, hogy a lábak eltakarására is születtek megoldások. Már egyiptomi ásatásokon is került elő például olyan zokni, ami a 2. századból származik. Az első olyan darab, amely a lábszárat és a lábfejet is fedte, csak később alakult ki. Egy 5. századi mozaikon már megfigyelhető ilyen ruhadarab, ám ekkor még csak a magasrangú egyházi vezetők hordhatták. A középkor folyamán az előkelő rétegek lenvászonból, majd selyemdamasztból készült, varott harisnyákat viseltek. Az a ruhadarab, amelyet a mai harisnyanadrág elődjének tekinthetünk, a 14. század környékén alakult ki.
Amikor a harisnya még a férfiak kiváltsága volt
A nemesi származású férfiak az 1300-as évek folyamán már selyemből készült harisnyát viseltek. A korabeli feljegyzések említést tesznek a női harisnyáról is, azonban ez akkor még teljes mértékben alsóruházatnak számított, így a viselőjén kívül mindenki más számára láthatatlan maradt. Nem úgy a férfi harisnyák, melyek látványos elemei voltak az erősebbik nem öltözékének. A reneszánsz idején pedig egyenesen a gazdagság hirdetőjévé váltak. Sokféle színben, hímzett díszítéssel készültek gyapjúból, pamutból, selyemből vagy angórából. A 16. században jelentek meg azok a kézzel kötött, egy darabból álló termékek, melyeket a mai értelemben is harisnyának nevezhetünk. Az iparosodás megindulása a harisnyákra is kihatással volt, a gyapjút felváltotta a pamut, illetve a gépi gyártás lehetőséget teremtett változatos mintázásra is. A nagyobb előállított mennyiségnek köszönhetően egyre szélesebb rétegek ruhatárába került be ez a kiegészítő, nemre való tekintet nélkül.
A női harisnya evolúciója
A 19. századra a harisnya már a nők mindennapi öltözködésének is a része lett, ugyanakkor a férfi ruhatárból egyre inkább kikopott. Ekkor még csak a vastag, pamutból készült, drapp vagy a vékonyabb, selyem anyagú, fekete színű változatból válogathattak a nők. A városi asszonyok az utóbbit részesítették előnyben. Az 1900-as évek elején a harisnyákat a derékövhöz vagy fűzőhöz rögzítették, a térd fölötti harisnyatartók a '20-as években jelentek meg. A hímzett darabok továbbra is az úriasszonyok privilégiumai voltak, a kevésbé tehetős rétegek télen fekete gyapjú-, nyáron pedig fehér pamutharisnyát hordtak.
Az első nejlonharisnyát 1939-ben készítették az Egyesült Államokban. Pár nappal a bemutatása után Marlene Dietrich, hollywoodi filmcsillag már magára is öltötte a Kék angyal című filmben. Az újdonság annyira jól állt a színésznő lábain, hogy ezután minden amerikai háziasszony vágyott egy saját példányra. A műanyag szálból készült harisnya olyannyira sikeres lett, hogy a gyártó csak a megjelenés első évében 64 millió darabot adott el belőle. A máig is töretlen népszerűségnek örvendő harisnya ekkor indult el világhódító útjára és lett nők millióinak kedvelt ruhadarabja.
